Egyesületünk legfrissebb túrája a kőtenger túra volt, az elmúlt szombaton. Összesen kilencen sorakoztunk fel a rajtnál, hogy két csapatra osztódva meglóduljunk a Balaton felvidék felé. A két csoportra azért volt szükség, hogy azoknak akik országúti, vékony kerekes bringával jöttek, ne kelljen monti pályán elsüllyedni a néhol tengelyig érő tócsákban. Jómagam a traktorosok útját választottam. Indulás után, a gyepmester telep bekötőjénél vált ketté az útvonal, és a pipiskedők a tapolcai úton csapatták tovább, míg mi a klasszikus őseink ösvényén közelítettük meg a hidegkúti utat. Volt pár sáros rész, de nem kell a Szívásvárad maratonra gondolni :) Miután ismét együtt volt a team, nyugisan elbolyozgattunk Vigándpetendig. Nagy szerencsénkre, épp egy veterán autó verseny útvonalát választottuk,így percenként pöfögtek el mellettünk, szebbnél szebb járgányok, akiket hangos ovációval üdvözöltünk! Tényleg szépek voltak! Petendet, Leányfalu felől közelítettük meg, hogy kihasználjuk a híres szerpentin adrenalin emelő hatását. Itt ismét lekoccolt az országúti csoport és Óbudavár felé vette az irányt. Mi meg hajrá, neki a hegynek ami elválasztja a káli medencét a Tapolcai úttól. Nagyon szép út, nem nagy kihívás és jó a talaja. Aki teheti és arra jár, mindenképpen próbálja ki. A Vigándi falu, tapolcai felétől indul, valami templom szerű épületnél. Asszem, mindig jobbra tartva, az út végén egy zúzós lefelé után egyszer csak Monoszlóra értünk. Itt azonnal betámadtuk a falu egyetlen vegyesboltját, ahol letelepedtünk és nekiláttunk a frissítésnek. Szerencsénkre a túra „hivatalos” vezetője, a Tamás velünk volt, így nem kellett tartani attól, hogy bárhonnan is elkésünk, vagy bármiről is lemaradunk. A következő célpontnak a Hegyestű csúcsát tűztük ki, ami ugyebár ott van már pár ezer éve, tehát tudott még várni ránk pár percet. A henyélés közben megérkeztek a többiek, akik egy húszas kerültek az aszfalton :) Miután ügyesen felvertük a falu békés csendjét, jobbnak láttuk, ha szépen odébb állunk, és nekigyürkőztünk a nap egyetlen komolyabb feladatának. Miután kisebb-nagyobb kínlódás árán felcsévéltük magunkat a csúcsra, azonnal nekiláttunk alkudozni a belépőjegy árára. Szerintem az arabok sem csinálták volna jobban, de csak annyit értünk el, hogy a portás hölgy még szankciókat is alkalmazott velünk szemben...

Egyik társunknak aki nem jött be a területre, vállalva a bringák őrzését, még azt is megakarta tiltani, hogy leüljön egy padra :)

A hegyestű nagyon szép! Körpanoráma, páratlan geológiai látványosság stb..Mindenképpen érdemes legalább egyszer ellátogatni oda, akár cangával, akár másként.

Innen jött a túra élvezetesebb része... Átgurultunk Szentbékállára ahol Tamás régi pesti cimborája Balázs gazda vendégelt meg minket.

Ez felettébb viccesnek tűnt mikor végig gondoltam, hogy mit is csinálunk... A köztudottan borairól híres Balaton felvidéken, egy Budapesti „gazdálkodó” mandula ültetvényében söröztünk :)

Érdekes hely volt. A hatalmas bio gazdaságban, kb. 32 ezer négyzetméterén 2000 mandulafa volt. Mellette még „pár” egyéb gyümölcs, ha jól emlékszem meggyfa volt telepítve. A tulaj részletesen bemutatta az egész gazdaságot, kezdve az 1800-as években épült központi lakóháztól a pajtáig. Kimerítő információkat szereztünk a mandulázás rejtelmeiről, a porzástól a felvevő piacról a gazdasági oldaláról stb... Gyakorlatilag mindenről beszélt, és kifejezetten érdekes volt hallgatni.

Ezen a ponton két társunk, G.Tündi és az Imi megvált tőlünk, mert időben szerettek volna hazaérni.

Remélem sikerült... Mi meg iddogáltunk tovább, hogy aztán érzékeny búcsút véve elinduljunk valamerre... Igazából itt eldöntöttük, hogy a túránk névadó helyét a kőtengert ma kihagyjuk, mert félő volt, hogy szépen ránk sötétedik mire hazaérünk. Miután lendületet vettünk, a faluból kifelé sikerült bravúrosan rossz irányba fordulni, aminek az lett a következménye, hogy szépen elhagytuk Karcsi nevű túratársunkat. Végre egy kis izgalom :) Hogy Ő merre kevert el, azt a mai napig homály fedi, elég az hozzá, hogy elnyelte a föld. Rövid kupaktanács után rájöttünk, hogy semmit sem tehetünk, ezért elindultunk Zánka felé, remélve, hogy valahol összeszedjük Őt. Végül is sikerült telefonon kapcsolatba lépni vele, és ledumálni a találkozási pontot, amit valahova Zánka és Akali közé határoltunk be :)) Ez olyan rövid szakasz :) Aztán ahogy lenni szokott, minden jóra fordult, ugyanis épp jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk egy eldugott zánkai büfében a parton, mikor megjelent a Karesz! Addig Ábrahámhegyen nézelődött.... Hogy keveredett oda? Fogalmam se volt... A haza út már nem tartogatott semmi különös meglepit, hiszen a jól ismert balatoni bringa úton karikáztunk Almádi felé. Miután megérkeztünk oda, elnyaltunk egy fagyit a téren, és végérvényesen hazafelé vettük az irányt. Ezen a rövid szakaszon még két „csapást” kellett elszenvednünk, ami közül az egyik egy defekt volt, a másik pedig az, hogy találkoztunk, régi cimboráinkkal és csapattársainkkal a Hudi Petivel és a Prókai Attilával. Ennek egyenes következménye a túra záró Agip kúti pihenő lett, ahol megkonzultáltuk a kerékpáros világ ügyes-bajos dolgait. Végül nagyon jó kis napot kerekítettünk ki a szombatunkból. Reggel kilenckor indultunk és este kilencre haza is értünk :) Persze lehetettünk volna gyorsabbak is, de akkor nem lazulós túrának hívtuk volna, hanem TT-nek... Ez így volt jó, mindenki jól érezte magát, és mindenhol annyi időt töltöttünk amennyi jól esett. Végül, de nem utolsósorban, már a mandula termesztéshez is értünk valamit!!!

A legközelebbi menet, remélem hasonlóan jól sikerül.

Mindenkinek jó tekerést!

 Üdv: V.E.

képek

 GPS pontok